Antal Orsolya
Antal Orsolya
,,Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van." Richard Osman

Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 6 perc 11 másodperc

Téli fülőke, fagyálló csigagomba, júdásfül gomba, késői laskagomba – csak néhány a környékünkön jelenleg is termő gombafajok közül. Annak ellenére, hogy sokan úgy tekintenek a késő őszre, mint a gombaszezon végére, gombászni ilyenkor, sőt, egész télen lehet. Nem ér tehát véget a szezon az őzláb, csiperke, tinóru, vagy éppen vargánya eltünésével.

Bodó Gyulával, az Udvarhelyszéki gombászok csoportja, valamint a Székelyföldi gombahatározó Facebook-csoport adminisztrátorával beszélgettünk többek közt a vidékünkön is fellelhető késő őszi és téli gombafajokról. Szerinte valószínűleg meglepődnénk, ha tudnánk, hányan járnak késő ősszel, télen gombászni Udvarhelyszéken.

Hó alatt, mínuszokban is teremnek

A téli fülőke (Flammulina velutipes) például a hó alól is előbújik. Az első, igazán hűvös őszi napokban jelenik meg, és egészen áprilisig teremhet. Nehezen összetéveszthető: sárgás kalapja legfeljebb 5 cm átmérőjű, vékonyhúsú, lemezei fehérek, halvány sárgásak. Kalapja  halszagú nyálkáját eltávolítva, íze sokak szerint vetekszik a szegfűgombáéval.

Alul sötétbarna tönkje, felfelé világosodik, sárgássá válik. Korhadékbontó lévén a korhadt fákat, fatönköket szereti, kertekben, folyóparti füzesekben is gyakori. Akárcsak a téli fülőke, a késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) is kedveli a hideget és a korhadó fákat, de élő fákon is terem.

Kalapja kezdetben szürkéskék, majd világosbarnává érik. A túlérett, barna kalapú példányok már nagyon szálasak, taplószerűek – sorolja Bodó Gyula –, ezeket nem ajánlott szedni.

A késői laskagomba, ha meg is fagy, nulla fok feletti hőmérsékleten újból növekedésnek indul, egészen addig, míg a hőmérő higanyszála eléri a 10-15 fokot.

Rokona, az ördögszekér-laskagomba (Pleurotus eryngii) szintén késő őszi faj, de nyílt mezőkön, az iringók gyökérzetét lebontva terem. Kalapja tölcséres, világosbarna, lemezei halványsárgák. Fehéres, húsos tönkje kalapjához képest is vastag.

Míg lilatönkű perszke (Lepista personata) nem fákhoz kötötten terem, a lila pereszke (Lepista nuda) inkább fenyőerdőkben található, a fenyők vastag avarját bontja le – mutat rá a különbségekre Gyula. Előbbi kalapja szürkésbarna, estenként kékeslila, húsos. Utóbbi lila kalapjának átmérője a 8-15 centimétert is eléri, lemezei szintén lilák, akárcsak kemény tönkje. 

Kiváló rejtőzködő a júdásfül gomba vagy fafülgomba (Auricularia auricula-judae), a puha fák, különösen a fekete bodza kedvelője.

Fölül bársonyos, alul sima, barnás kalapja valóban fülszerű. Érdekessége, hogy ha van elég nedvesség és nincs hosszantartó, kemény fagy, akkor egész évben terem.

A fagyálló csigagomba (Hygrophorus hypotheius) fenyőfák közelében terem, nevével ellentétben bizony megfagy – mondja a szekmber. Krémsárga vagy olívazöldes kalapja 1,5-3 centiméteres, domború vagy bemélyedő, kis, sötétbarna púppal a közepén, lemezei gyérek, világosak. Karcsú, 5-10 centis, erősen nyálkás tönkje is világos, gyakran fehér, sárgás foltokkal. 

Kiváló rejtőzködő a júdásfül gomba

Amit nem ismerünk, inkább ne szedjük le

Nálunkfelé télen egyáltalán nincsenek mérgező gombák. Ha egy komolyabb fagy végigsöpör, eltűnnek, nem bírják a nagy hideget – tudjuk meg. Hargita és Kovászna megye mikológiai szempontból igencsak gazdag. „Gondoljunk csak bele, domborzata is nagyon változatos: a síkvidéktől kezdve a magashegyi erdőkig, a lombhullató fáktól a fenyőkig minden megtalálható” – hívja fel figyelmünket Bodó Gyula, aki Sorbán Géza gombaszakértővel csaknem kétezer, általuk ismert fajt számolt össze. Elmondása szerint

jónak mondható a környékbeliek gombaismerete, annak ellenére, hogy főként egymástól, illetve szakkönyvekből tájékozódnak, akik érdeklődnek a téma iránt.

Az említett Facebook-csoportok is a tájékoztatás, a fajmeghatározás céljából alakultak.

Szakszerű képzés csupán a sepsiszentgyörgyi László Kálmán Gombászegyesület kötelékében, a Kaposvári Egyetem oktatónak bevonásával zajlik az egész országban. Romániában egyszerűen nincs gombaszakellenőri szakma, CAEN-kódja sem létezik. 

„Lelőhelyeket nem szívesen mondok, mert volt, hogy egy újságcikk nyomán, melyben arról volt szó, hogy hol találni kucsmagombát, egyik tavasszal tömegesen kivonultak az emberek és gereblyékkel »felszántották« a terepet

– mondja Gyula.

– Az ismeretlen gombát hagyjuk ott, ne tapossuk szét, ne rúgjuk fel. Ugyanígy például a légyölő galócát sem, hiszen neki is megvan a maga helye, fontos szerepe a természetben. Az erdő része… Sokan bele sem gondolnak, hogy ezzel még szaporítják is, spóráik jobban szétszóródnak.” Az viszont tévhit, hogy a mérgező fajok spórái átterjedhetnek az ehető gombákra, mérgezést okozva azoknak, akik elfogyasztják. Utak mellől, forgalmas területekről, ipari zónák közelében ellenben ilyenkor sem tanácsos gyűjteni, mert a gombák „szeretik magukba gyűjteni” a nehézfémeket – tanácsolja.

„Fazékba nem határozunk”

Akár a jelmondata is lehetne a fenti a Bodó Gyula által adminisztrált gombász csoportoknak, szigorúan tartják is magukat ehhez a szabályhoz. Hiszen a fogyaszthatóság meghatározásához nem elég egy pár fotó, nélkülözhetetlen az „élő” vizsgálat.

„Ahogy mondani szoktuk: egy gomba nem gomba. A meghatározáshoz jó, ha van legalább pár teljesen ép példány, egy fiatalabb és egy jól kifejlett,

szépen kifordítva a talajból, és csomagoljuk külön a többi, ismert gombáról, hogy az avar vagy a földdarabok ne kerüljenek a többi gomba lemezei közé” – tanácsolja a gombász. Rengeteg faj nem adja vissza teljességében a jellemzőit néhány fénykép, illetve a helyszín és a gomba részletes leírása alapján sem, szükséges kézbe venni, megszagolni. A makrojegyek: tönk, kalap, szag stb. ismeretében is sok fajt ki lehet szűrni, a legfontosabb, hogy ne legyen mérgező – teszi hozzá Gyula, aki maga is szívesen segít a gombák „élő” meghatározásában.

Fotók: Bodó Gyula, Kovács Attila

Nincs vége a gombaszezonnak, sőt