Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 6 perc 32 másodperc

Akár egy magyar népmese címe is lehetne az előbbi, ha a lejt krajcárra cserélnénk. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tizennyolc éves nő, aki a Május 1. készruhagyárban dolgozott fiatalon. Nem tudta, mihez kezdjen az életével, csak szorgosan ültetgette a magokat a kertjében, a termést a piacra vitte eladni. Hetedhét esztendeje történt meg az, hogy elváltak útjai férje urától, két lányával másik királyságba költözött. Ekkor nyolcszáz krajcár és négy zsák hecserli birtokosa volt…

Törökbúzát főzött a téli napokon, ezt vásárra hordva szerezte meg a napi betevőt családja számára. Mellészegődött egy szerelmes lovag, aki sorsközösséget vállalt a virágokkal való munkában, együtt palotákat építettek az árvácskáknak, más illatos növényeknek. S aztán addig éltek így, míg meg nem látogattuk őket, hogy kifaggassuk a kertészkedés mikéntjeiről.

Sokan ismerhetik a décsfalvi virágkertészetet,

a közösségi oldalukon gyakran osztanak meg virágzó növényes posztokat. A Somorai Timea és Miklós Imre által működtetett vállalkozás tizenegy éves múltra tekint vissza.

– Tizenegy éve történt egy nagyobb változás az életemben, fiatal korom ellenére ekkor már túl voltam egy váláson, két gyermekem született. Ekkor el kellett gondolkodnom, hogy mit szeretnék az élettől, hogyan tudom eltartani a családot, merre lépek tovább. Itthon laktam, édesanyáméknál, hazaköltöztem Décsfalvára. Első télen nekiálltam farsangi kukoricát főzni, ebből sikerült tavasszal megvenni az első fóliát, amiben elkezdtem termelni – idézi fel élményeit Timea. 

Az ablakban cseperedő paprikapalánták fölött elmélkedve jutott arra az elhatározásra, hogy elkezd kicsit nagyobb mennyiségben termelni,

eladja terményeit a piacon. 

– Nagyon szeretjük a piacozást, mindig van lehetőség egy jó beszélgetésre a vásárlókkal, vannak olyanok, akik szinte csak azért járnak vissza hozzánk, mert jól esik egyet beszélni valakivel. A piacon találkoztam egy olyan emberrel, aki virágokkal foglalkozott, tőle tanultam el gyakorlatban ezt a mesterséget – osztja meg lapunkkal a décsfalvi nő.

Timea párja, Imre is szót kér közben, a piacozás jogán kíván hozzáfűzni pár kiegészítést az elmondottakhoz.

Magokat és lehetőséget hozott

– Mint más szakmánál, itt is nagyon ügyelnek a virágosok arra, hogy ne fedjék fel minden titkukat, nem mindig mondják el, miért ilyen szép a növény, nehogy másé is konkuráljon az övékkel – osztja meg tapasztalatát Imre, aki korábban rendszergazdaként dolgozott.

Van pozitív tapasztalatuk is: egy pályázati kiírásról egy Maros megyéből érkező ügynöktől értesültek, akit kávéval kínáltak.

– Itt, a községben nem igazán mentek az információk, egy vetőmagot forgalmazó ügynök beszélt nekünk a Pro Economica-féle lehetőségről, ebből a támogatásból sikerült felépíteni a házunk előtt álló fóliát. Elgondolkodtunk azon, hogy ha négy-öt évvel előbb jön ez a pályázat, akkor sokkal gyorsabban felépíthettük volna a vállalkozást. Ez a sietség bennem igazából a házunk miatt van, szeretném, ha minél hamarabb beköltöznénk – avat be Timea, akinek legnagyobb álma egy otthon építése volt.

„Timi a virágokat, én őt szeretem…”

Van egy kicsi összeszólalkozás köztük akkor, mikor a munkamegosztásról kérdezem őket. Imre a fóliák ügyeletes fűtője télen, nyáron pedig ő felel a locsolásért. Párja szeretne mindent ellátni, aprólékos munkát végezni, de ebből néha alább kell hagynia.

– Ha ezer virágom van, akkor is kötelező, hogy mindegyikkel külön-külön törődjek, nem lehetnek kevésbé szépek, az az egy, amit megvesznek tőlünk, valakinek a legszebb kell legyen

– mondja mosolyogva a nő.

– Jól van na, Timi szereti a magokat és a virágokat, én pedig őt. Az a fontos, hogy együtt kertészkedünk, együtt vagyunk – válaszolja Imre, akit az éjszakázás néha teljesen kimerít, ugyanis többször kell felkelnie fűteni, „nem bocsátaná meg magának, ha a hibájából megfagynának a virágok”.

A virágokból rendkívül sok fajta díszeleg a décsfalvi fóliákban. Piacos törvény, hogy egy-kétféle növénnyel nem érdemes próbálkozni, össze kell hangolni a virágzást, hogy választék legyen az asztalon. 

– Amiből a legnagyobb a kereslet, nekünk abból van a legkevesebb. A muskátlit nagyon keresik még, de a kalliopé is hódít mostanában. Mára terveztük a jégvirágok ültetését, az évelő szegfűk már virágoznak – részletezi Timi az aktuális trendeket.

Elmondja, inkább választják a kliensek a cserepes virágot, a vágott helyett, de igazából mindenkinek más az ízlése, másképpen választ virágot magának.

A kertészek kedvence a törpe méretű virág,

a meleg, párás fóliában gyakran elnyurgulnak a növények, nagyra nőve már nem olyan szépek és életképesek. De a piacon például a vásárlók a pénzükért a nagyobbat választják mindig, hibába ajánljuk a kisebb méretű, életerősebb növényeket – mondja Imre, akinek a páráról eszébe jut ránézni az ablak párkányán lévő digitális hőmérőre.

Húsz fok van a fóliában, ami mögött megszámlálhatatlanul sok ébren töltött óra és negyvenöt méter fal áll. Az ajtók meg vannak nyitva a fóliákban, bent a zöld uralkodik, helyenként villan meg egy-egy kinyílt virág. 

Miközben harmadszor fejelem le a felakasztott edényeket, a legnagyobb kihívásról beszélnek a vendéglátóim: szeretnék saját területre költöztetni a virágaikat, hogy kiszámítható, biztos legyen a munkájuk és megélhetésük.

– Legnagyobb élményünk az utóbbi évből az volt, hogy egy napra el tudtunk menni az állatkertbe, máskor mindig őrizni kell a virágokat. Ha egy kicsi lazaságot megengedünk magunknak, akkor annak meglesz a böjtje. Kívülről könnyűnek tűnhet ez a munka, de rengeteget dolgozunk azért, hogy a legszebb és legváltozatosabb kínálatunk legyen. Vannak álmaink, amit kemény munkával el tudunk érni. Erről szól a dolog. S ha még szeretjük is csinálni, akkor még boldogok is vagyunk – zárja beszélgetésünket Timi.

Nyomtatásban megjelent A falu hangja c., Bögöz községi lapban 2021 márciusában.

Nyolcszáz lej, négy zsák hecserli, két leányka