Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Akcióban: Kérd, hogy ellenőrizzen a fogyasztóvédelem!

Újdonsággal rukkol elő a fogyasztóvédelem: immár a vállalkozók is kérhetik, hogy ellenőrizzék gazdasági egységüket, és így egyfajta kiképzésen esnek át, hisz első ízben nem...
Becsült olvasási idő: 5 perc 51 másodperc

Máréfalva és Zetelaka után Oroszhegy községben is létrehozták a Régi képek Oroszhegyről nevű Facebook-csoportot, ahová bárki feltöltheti a településhez köthető, féltve őrzött fényképeit. A fórumot létrehozó Kovács Árpád művészettörténész, a helyi polgármesteri hivatal menedzsere idővel majd kötetbe szerkesztené a legreprezentatívabb fényképeket.

Kovács Árpád húsz éve foglalkozik 18-19. századi építészettel, sokat kutatta az erdélyi, székelyföldi emlékanyagot. Úgy véli, a kutatás, de még az érdeklődés szintjén is rendkívül fontos a korabeli fényképeken egy-egy településrészlet, egy-egy épület későbbi sorsa, átépítése, netalán sérülése pusztulása esetén. Az elmúlt években érdeklődéssel követte a Régi képek Magyarországról és a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportokat, amelyeket szakszerűen, mégis érdekesen és a laikusok számára is élvezhetően tárják elénk a magyar kultúra- és fotótörténet szempontjából rendkívül fontos dokumentumok.

– Az elmúlt időszakban megalakult egy hasonló indíttatású oldal Zetelakáról, majd elindult a Régi fotók Máréfalváról cím alatt a másik közeli falu hasonló kezdeményezése. Mivel nagybátyám, Hajdó Vilmos húsz évig itt volt plébános, nagyon sok kép közel áll a szívemhez, eldöntöttem, hogy a folyamatosan gyarapodó oroszhegyi képanyagot is be lehetne mutatni. Innen jött az ötlet, ezt indítottam el 2022. január 10-én, azzal a céllal, hogy betekintést nyerjünk a régmúlt idők oroszhegyi faluképébe, az itt élt és élő emberek életébe, ünnepeibe és hétköznapjaiba, egyúttal pedig mérjük fel mekkora és milyen típusú fényképanyag áll rendelkezésünkre – fogalmazott Kovács Árpád.

A kezdeményezést mind a szakmabeliek, mind az oroszhegyiek pozitívan fogadták, már az első perctől érdekesebbnél érdekesebb fotókat töltöttek fel. Jelenleg, alig két héttel az indulás után közel ezer tagot számlálnak az oldalon. Még gyűjtőmunka folyik, egy folyamatosan bővülő gyűjtemény kialakítása, amit a betetőzéskor értékelni és szelektálni fognak.

A nyílt csoporthoz bárki csatlakozhat és bárki feltölthet képet. Az első feltöltést és hozzászólást az adminisztrátor hagyja jóvá, az érdeklődő utána automatikusan a csoport tagjává válik, és a továbbiakban jóváhagyás nélkül tölthet fel képet, vagy írhat hozzászólást. Az oldal adminisztrátora elmondta: egyelőre semmiféle kötöttség, szabály nincs, amikor elérkezik az értékelés időszaka, akkor szeretnének egy adatbázist összeállítani, amibe jó minőségű reprók kerülnének be, pontosítják az információkat a kép készítőjéről, tulajdonosáról, a készítés idejéről, ha lehet a képeken lévő személyek kilétéről, a képkészítés apropójáról stb.

A napról napra bővülő csoportba eddig 45 kép került feltöltésre, ezek többsége családi fotó, a legrégebbi 1910-ből való, egy utcakép a Kandó kúttal a Malonyay-hagyatékból, a következő legrégebbi a Magyari Ferenc kántortanító portréja 1911-ből.

– Igazi csemege a napokban beérkezett egyik kép, amely Nagy Pál későbbi első világháborús őrnagy szolgálati idejének emlékére készült. Az osztrák-magyar közös cs. és királyi hadseregben általánosan elterjedt a „szolgálati levél”, melynek fejrésze „üres” volt, ide ragasztotta be mindenki a saját portréját, ami általában a szolgálati ideje alatt készült, és sok legénynek ez volt az első fényképe.

A fent említett típust a gyalogezredek használták, ettől kicsit eltérő volt a tüzéreké és más volt a huszároké is – magyarázza Kovács Árpád.

Ugyanakkor megtudtuk: nagy jelentőségűek az 1920-as évek elején születettek kortárstalálkozós képei is, ezek közül látható az 1922-ben és 1923-ban születettek csoportképei, akik a második világháború híres katonái és sokat szenvedett foglyai voltak, Bálint Béla honvédet például az Oroszhegyről 3600 km-re fekvő Murmanszkba vitték fogságba, onnan tért haza 1948 májusában.

– Nagyon érdekesek és értékesek számomra a régi faluképek, a régi épületek a templommal és iskolával, de ugyanilyen fontosak a portrék, a régi egyháztanácsosok, a népes elsőáldozók és tűzoltók csoportképei, de a régi családi képek is izgalmasak, ahogy a hosszú expozíciós idő miatt komolyan, szempillantás nélkül állnak a csűrkapuk előtt a leplek között bujkáló fényképészre várva. Igazi

gyöngyszemek közé tartozik a nagykúti mosás, ahogy az asszonyok a nagy kockaköveken a ruhákat sulyokkal ütögetve, közben csevegve mosnak, ez a kép olyan, mintha Orbán Balázs készítette volna.

Emellett van egy személyes gyöngyszem is, egy eddig ismeretlen színes fotó került elő a 70-es évekből az én apai nagymamámról, aki féléves koromban meghalt. Ez a várakozás, az újabb és újabb képek felbukkanása rendkívül izgalmas, érdekes, és ebben mindenkinek része van, mindenki hozzá tudja tenni a maga kedvenc, féltve őrzött, becses és beszédes képeit. Van a gyűjtögetésben egyfajta szenvedély és nosztalgia is a régi korok emberei, életei és szokásai iránt, így a folyamatosan változó világunkban van egy kapaszkodó a régi értékrendbe, melyből, ha kell, bármikor tudunk töltekezni – mondta Kovács Árpád, majd azt is elárulta, a képeket később témák szerint csoportosítják és a legfontosabbakat kötetbe szerkesztik, de ezt megelőzően szeretnék A3-as formátumban kinagyítva, paszpartuba téve tematikusan kiállítani.