Mintegy százan vettek részt a Közösségépítők konferenciájának hatodik rendezvényén, amely a Dilemmák és lehetőségek a szociális szféra romaintegrációs munkájában címet viselte. A Gyulafehérvári Caritas által szervezett, kétnapos eseményen kiutakat, megoldásokat, működő gyakorlatokat kerestek a multikulturális közösségek együttélésére.

A mélyszegénységben élők közösségével dolgozó szakemberek konferenciáját a járványhelyzet miatt sajnos online kellett megtartani, a rendezvénynek egyébként hagyományosan Székelyudvarhely ad otthont. Az online térbe költözésnek azért pozitívuma is volt, hiszen így sokkal többen részt tudtak venni az előadásokon, beszélgetéseken, folyamatosan pörögtek a kérdések, melyeket üzenetben intéztek az érdeklődők az előadókhoz. 

Ferenc Pápa egy hónappal ezelőtti, szlovákiai látogatásakor, Kassa cigánytelepén elhangzott beszédére hivatkozott nyitásként Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas Szociális Gondozás Ágazatának igazgatója. A katolikus egyház hivatalos szociális szervezeteként a Caritasnak nagyon fontos, hogy az egyház vezetőjének mi a meglátása a romaintegráció kérdésében. Már annak is üzenete van, hogy Európa legnagyobb gettójába tett látogatást a pápa. „A konferencia résztvevői közül is sokan olyan helyen dolgoznak – gettókban –, ahol mások nem dolgoznának. A pápa hangsúlyozta, hogy a mélyszegénységben lévők nem szabad, hogy a periférián létezzenek, hanem az egyház szívében. Szembenézett azzal a ténnyel, hogy nagyon sokszor még a katolikus egyházban is kerülik a mélyszegénységben élőket. Ugyanezt tapasztaljuk mi is a szociális munkában, sokszor hallunk olyan válaszokat, hogy idős személyekkel dolgozom, fogyatékkal élőkkel is, de roma közösséggel nem vagyok hajlandó” – fogalmazott Ludescher László. 

A roma közösségekre nem munkaként, egy-egy projekt tárgyaként kell tekinteni, olyasvalamire, amit ki kell pipálni – ez ugyanis sokszor kudarcra van ítélve.

Emberileg kell kapcsolódnunk a mélyszegénységben előkhöz. A békés együttéléshez vezető út az integráció – hangsúlyozta az igazgató Ferenc pápa szavával. Organikus, lassú és létfontosságú folyamat, tette hozzá, amely egymás kölcsönös megismerésével kezdődik. Külön büszkeségként említette, hogy hat éve, amikor az első konferenciát szervezték, zömmel külsős előadóik voltak, most pedig az előadók nagy része a Caritas jelenlegi vagy korábbi munkatársa, jó látni, hogy szoros partnerségek születtek – mondta végül Ludescher László. 

Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere úgy fogalmazott: „Nem vagyunk emberiek, amikor címkézünk, amikor egy mélyszegénygégben élőt, egy sokgyerekes családanyát elítélünk. 

Végleteket hordozunk magunkban és elfelejtünk élni, és valamilyen formában elfelejtünk közösségben élni, elfelejtünk önazonosak lenni.

Ahogy Gyökössy Endre mondta, elfelejtettük egymást elviselni szeretetben.” 

Nem veszélytelen az a munka, amivel a szociális ágazatban dolgozók szembesülnek, főleg járványhelyzetben, illetve további nehézségeket eredményezhetnek  a rendszerbeli kihívások, a rossz beidegződések. Gyakorta olyan feladatokat is magukra vállalnak, amelyeket az állami intézményeknek évek óta nem sikerül ellátniuk, mondta Laczikó Enikő Katalin, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára. A felmerülő gondokhoz holisztikusan kell közelíteni, hiszen a roma közösségnek a társadalom perifériájára való szorulása egyfelől a kirekesztő gondolkodással, másfelől az oktatás hiányával magyarázható. A szociális munkát mindez szükségszerűvé, ugyanakkor nehézzé teszi. 

A konferencián előadást tartott Sándor István facilitátor, a Caritas Szociális Gondozás Ágazatának udvarhelyi munkatársa is. Több évtizede dolgozik roma közösségekkel, mint mondta, ez idő alatt volt a fellegekben, és volt a padlón is. 

Egyfajta mókuskerékben vannak az általa ismert romák, és a megfelelő külső segítség nélkül nem nagyon tudnak ebből kikerülni,

fogalmazott. Ez a mókuskerék a szegénység, iskolázatlanság, munkanélküliség stb., és ezeket járják körbe a közösség tagjai. „Fontos azonban vigyázni a segítésben, hogy a méltóságuk ne csorbuljon, mert nem holmi tárgyakkal van dolgunk, hanem értő, érző emberekkel” – mondta Sándor István.

Jelen volt az eseményen Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere is, aki a januári, csíksomlyói tűzeset óta a gyakorlatban is tapasztalja, hogy nem lehet elbagatellizálni a roma közösségek problémáit. Konkrét közép- és hosszútávú stratégiát dolgoztak ki, mondta az elöljáró, és szükség van a folyamatos együttműködésre a civil szférától a döntéshozókig.

A roma közösségek sokszor találkoztak elutasítással, illetve olyan segítségnyújtással is, ami nem a hasznukat szolgálta.

Nun András, a magyaroszági Autonómia Alapítvány igazgatója tévhitet oszlatott el, amikor a segélyezésről és fejlesztésről beszélt, ezeket ugyanis stratégiaszerűen együtt kell működtetni, különben nem érünk el eredményt. A két segítési mód előnyeit és hátrányait vázolta, meggyőződve, hogy bár mindenki azt szeretné hinni, jót tesz a segítségnyújtással, ez nem mindig igaz. A segélyosztás krízishelyzetben, rövid időszakra szól, nem téve különbséget emberek között. A fejlesztés pedig elvekre, szakmai tervekre épül, rendszerproblémákra reagál, és lehetőséget kínál, hogy a felpártoltak büszke, öntevékeny, a közösségért is felelősséget vállaló személyekké váljanak, akik képesek a partnerségre.

Kiemelt képünk: caritas-ab.ro