Nagyálmos Ildikó
Nagyálmos Ildikó
A hétköznapi élet, az eltűnőben lévő vidéki ember érdekel. Hátha sikerül átmentenünk és újraértelmeznünk a múlt egy kis darabkáját példaértékű életek felvillantásával.

Volt miért hálát adni Székelyderzsben

Mint Erdély-szerte minden unitárius egyházközségben, Székelyderzsben is az őszi hálaadás ünnepét ülték vasárnap. Az úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelet, illetve kulturális programok mellett helyi termékek vására...
Becsült olvasási idő: 6 perc 15 másodperc

Szombaton, augusztus 27-én, nagyjából három órára Maroshévízen húsz profi parkourt várnak az ország minden szegletéből, hogy egy free-running vetélkedővel felavassák Románia első hivatalos parkourparkját. Ha eddig nem tudtátok, most elmondjuk: Maroshévíz erős vára lett a parkour mozgalomnak, akit pedig érdekel ez a sportág vagy mozgásforma, feltétlenül ott a helye hétvégén.

Mindenki látott már parkour-okat, ha máshol nem, a nappalija foteljének kényelméből a telefonját vagy a tévét bámulva. Szédületes és összetett mozgásokkal

épületek falain, lépcsőkön, korlátokon szökdelve küzdik le a városi akadályokat, és lehetetlennek tűnő szakaszokon haladnak előre.

A parkour egy francia eredetű sportág és mozgáskultúra, ami a 80-as évek vége felé, illetve a 90-es években kezdett el kibontakozni. Neve a parcous francia szóból ered, melynek jelentése: út, útvonal, ösvény, pálya. A parkour szót franciául parkurnak, angolosan pedig parkornak ejtik, de hallhattuk már a parkör megnevezést is.

A sport eredeti neve Art Du Déplacemen volt, vagyis a mozgás művészete, majd később kapta a parkour elnevezést. Alapítói Párizs külvárosi környezetében kezdték el kialakítani ezt a mozgáskultúrát, ami mára a média hatására úgy került be a köztudatba, mint a „tetőkön ugrálás”. Ugyan igaz, hogy a magaslatban történő edzés a sport részét képezte már az alapítók idejében is, azonban ennél jóval többről van szó.

A sport alapvető célja a városi környezetben jelenlévő tereptárgyak leküzdése volt, akadályfutásban, atlétikában használt elemek felhasználásával. Az irányzat alapelve megegyezett a George Hebert által kidolgozott Methode Naturale-lal, amit a parkour elődjének tekintenek. Ennek a mottója:

être fort pour être utile, vagyis légy erős, hogy hasznos lehess,

és ennek szellemében kezdtek edzeni a parkour alapítói is.

A sportág kialakulásának kezdetekor az akrobatikai látványelemek még nem igen voltak jelen, hiszen azok nem a tényleges előrehaladást segítették a mozgás során. Így a parkour régi megfogalmazásában nem szerepelnek akrobatikai elemek.

Kezdetben úgy fogalmaztak, hogy a parkour egy olyan mozgásforma, amelynek célja A pontból B pontba történő minél gyorsabb és effektívebb eljutás, általában városi környezetben. Ezt a stílust a gyorsaság jellemzi és dinamikus erőt igényel, sokszor szinte már olyan érzésünk lehet ezt az ágazatát szemlélve a parkournak, hogy egy 3-3,5 méteres téglafalon, vagy mellkas magasságú akadályokon átjutni gyerekjáték. Azonban a sport elterjedésével együtt járt a szaltók megjelenése is.

A média hatására egyre népszerűbbé váltak az akrobatikai elemek, amelyek eladhatóbbá tették a „terméket” vagy növelték a nézettségét egy tévéshow-nak, vagy éppen a látványosságát egy filmnek. Elindult tehát egy új ágazata a parkournek, amelyben az adott urbánus környezetben szaltókat és egyéb sajátos stíluselemeket használtak. Így a mozgások fő célja nem minden esetben a hatékonyság lett, hanem egy akrobatikus akadályfutás, mely keveri a látványosságot a hatékonysággal. Olyan érzésünk támadhat egy ilyen stílusú parkouröst szemlélve, hogy szinte táncol a városi tereptárgyakon, miközben duplacsavart szaltókat tűzdel egy-egy pontjába a koreográfiának.

Napjainkban a két stílus, a régebbi hatékonysága és az újabb, kreativitásra épülő leginkább keverten van jelen a parkourközösségekben.

A parkour tevékenységhez szorosan kapcsolódik a free-running kifejezés is, mely szó szerint szabad szaladást jelent, gyakorlatilag az alap parkourmozgást látványelemekkel, például hátraszaltóval díszítve kapjuk meg a free-runningot, vagy fordítva, ha a sima futást szökdelő, ugráló látványelemekkel gazdagítjuk, az már free-running lesz.

A free-running tehát egy atlétikai és akrobatikus ágazat,

amely esztétikai elemet is tartalmaz, és akár sportnak, akár előadóművészetnek, vagy mindkettőnek tekinthető.

Egyik sem veszélytelen sportág,

hiszen sem egészségügyi, sem gyorsasági szempontból nem mindegy, hogyan sikerül például az érkezés vagy egy akadályon történő átugrás. Egy rossz lépés vagy ugrás ugyanis hamar sérülésekhez vezethet.

Kicsit elvont volta miatt a parkourt nem csak sportágnak, hanem egyfajta életvitelnek is nevezhetjük, amiben megtalálható pár spirituális vonás is. Sokszor nem is mesterséges akadályokon haladnak át, hanem olyanokon is, amiket a természet alkotott. Sokan úgy tartják, hogy a parkourtevékenység kihat az élet más területeire is, sokkal energikusabbnak és boldogabbnak érzik magukat ettől művelőik. Tehát aki magas szintre jutott, az a parkourre nem sportként, hanem életvitelként gondol. Mivel önfegyelmet, logikus és kreatív gondolkodást kíván, kapcsolatba hozható akár a távol-keleti taoizmussal is.

Öröm az ország parkour művelőinek

Több hónapos előkészület előzte meg a maroshévízi park avatóját, ahol a parkourök biztonságos, ellenőrzött körülmények között űzhetik ezt a mozgásformát.

A történet egyszerű, és a klasszikus forgatókönyvet követi: ha van igény, lesz eredmény is, esetünkben pálya is. A maroshévízi Alexandru Tokes ezelőtt hat évvel kezdett parkourködni. Barátaitól, akik a város falain, lépcsőin, korlátjain edzettek, leste el a mozgásokat. Elmondta a város polgármesterének, Dumitru Olariunak, hogy mi az ő nagy álma, szeretne egy parkourparkot a városba, és együtt neki is álltak megtervezni azt.

A parkban egy homokos részt is kialakítottak, kezdőknek, gyerekeknek, ahol meg lehet tanulni a kezdő lépéseket, majd jöhetnek a profi eszközök: betonlapok, korlátok, minden, ami egy parkournek kellhet.

Ők sem tudják hogyan, de valahogy Maroshévíz lett a romániai parkour élet egyik erős fellegvára, ott többen űzik ezt a sportágat, sőt országos versenyeken is szerepelnek.

Free-running vetélkedő

Hogy a megnyitót érdekesebbé tegyék, úgy döntöttek, szerveznek egy free-running vetélkedőt, nagyjából húsz profi parkourt várnak az ország minden részéből. Pénzdíjas verseny lesz, a résztvevőket pedig a bemutatott produkció nehézsége, kreativitása és flow-ja szerint pontozzák. Minden résztvevőnek két útvonalat kell bemutatnia – lesz mit nézni, az biztos.

Kiemelt képünk illusztráció: pexels.com

Románia első hivatalos parkourparkját avatják a szomszédban