Alsósófalván évről évre felelevenítik a télbúcsúztató, farsangfarki hagyományt, a nyolcvanas évektől semmi nem szakíthatta meg a falu legszínesebb és legvidámabb ünnepét. Idén Ilyést ismét a hátára fektetve hordozták végig a falu sok kis utcáján, hogy végül elégessék, elűzve ezzel a telet.

Tavalyhoz képest – amikor még érvényben voltak a járványhelyzet miatti szigorítások – megszaporodott az Ilyést kísérő menet, óvodás, iskolás gyermekek is érkeztek szép számban, és szemmel láthatóan maszkot is csak az hordott a tömegben, akinek hozzátartozott a jelmezéhez. A vírus nem szereti a jókedvű alsósófalviakat, de ez fordítva is igaz. Ők a természetes fertőtlenítőszerekben bíznak a legjobban, amiből le-lecsúszott egy két kupicával.

Nótaszóval és határtalan jókedvvel indult útnak a vidám temetési menet, hogy utolsó útjára kísérje Ilyést. Aki rendszeresen részt vesz a farsangbúcsúztatón, jól ismeri a falu lakói által betanult és előadott színjátékot. Mindenki tudja, hogy a vén Dobai ugyan italos, de jó ember volt, s a felsége csepegő likát – a kapu alatt – nem lesz, aki már betömje. Ezért is siratják olyan hevesen a hozzátartozói, kiváló alakításokkal rukkolnak elő minden évben, amit nem lehet hahotázás nélkül megállni.

Ilyenkor ropja a táncot öreg, fiatal, a szerepek felcserélődnek, a férfiak egy része nőnek, a nők férfinak öltöznek.

A stációknál most is rengeteg meglepetésben volt része a felvonulóknak, a Páll utcai Határőrségnél kizárólag zöldkártya felmutatása, illetve egy-egy kupica pálinka felhajtása után juthatott át a határon a migránsokhoz hasonlóan hömpölygő tömeg.

A zöldkártyákra egy-egy „büntetést is” felírtak a Páll utcai lakosok, például „egy hét karantén a komaasszonnyal” vagy „két hét kapálás nálunk” stb.

Ezúttal is kitettek magukért a falubeliek, bőséges, már-már roskadásig terített asztalokkal, böjtös ételekkel, italokkal várták a jónépet.

Nem hiányzott a pánkó, csöröge, túrós puliszka, zsíros kenyér, szilvalekvárral töltött batyu, tepertős pogácsa, savanyú káposzta, itt-ott még egy kis böjtös kolbász, szalonna is kikerült.

Az idősebbek ugyan megjegyezték, hogy fáj a derék, fáj a hát, de ezért ropták a táncot, nem hagyták magukat. Reméljük, jövőre ismét találkozunk velük!