Maradt a feketemunka, mindenki tudja – A felügyelők pedig résen vannak 

A munkáltatók kihasználják a lehetőségeket, a munkakeresőknek pedig gyakran mindegy hogyan, csak pénzhez jussanak a megélhetéshez. Mindenki kockáztat, a munkaadó a büntetést, a munkavállaló...
Becsült olvasási idő: 6 perc 33 másodperc

Az az igazság, hogy rég olvastam beszámolót udvarhelyi pop- vagy rockkoncertről, főleg helyi zenekarról szólót. A járvány miatti tilalom nem sok zenei eseményt engedett nekünk, másrészt pedig valljuk be magunknak halkan, kevés vagy alig van udvarhelyi pop-rock muzsikát játszó banda.

Egy kézen meg tudjuk őket számolni: a régiek közül még színpadon a Shadows, a Transylvanium, a Friday Rehab és a Terra Siculorum zenekar (ők farkaslakiak, de van udvarhelyi bandatag is), Orpheus, Monyo Project, a régi-újak közül pedig a Butu Arni köré szerveződő Face Todayből lett Palma Hills ugrik most csak be.

Az újak listája igencsak rövid, az aránylag friss DissOrder zenekaron kívül más formációt nem is tudok említeni. Ha mégis lenne, lehet, nem az én hibám, hogy nem tudok róluk. A DissOrder viszont ígéretes, jól tolják a srácok.

Öt-tíz évvel ezelőtt úgy tűnt, lesz generáció- és műfajváltás is a témában, hisz akkor gombaszám születtek a tini-ifi garázszenekarok, melyek új hangzást, új színt hoztak, hisz már nem feltétlenül vagy nem csak a 70-es, 80-as, 90-es évek muzsikájából táplálkoztak. Ám tudomásom szerint ma már egyikük sem játszik aktívan, leginkább azért, mert nem jutottak túl a gimis zenekarok legnagyobb veszélyén, az egyetemen. A tagok kirepültek, a zene másodlagos lett, Udvarhely pedig szegényebb egy-két bandával.

És aztán voltak azok a zenekarok, amelyek, jöttek, jól játszottak, és nem tudni miért, de eltűntek: Plan-B, Koala Jazz Band, Bluesers, Stereogam, a kolozsvári-udvarhelyi De La Funk (mely hosszú ideig tolta és kivételesen jól), és sorolhatnám.

Ha nem tévedek, a tavalyi Siculus Fesztivált udvarhelyi együttes nélkül tartották meg, itt, Udvarhelyen. Volt jelentkező, de a zsűri előválogatóján nem jutott túl. Ilyenkor irigykedve tekintünk Gyergyó felé, ahol a Bagossy Brothers Company sikerén felbátorodva szinte minden évben születik egy zenekar, és még nevük is lesz. Nem véletlenül nevezte egy politikus Gyergyót székelyföldi könnyűzenei nagyhatalomnak.

Ez amúgy olyan, mint a foci. Ha jól játszik a nagycsapat, a gyerekek is focizni akarnak, és minél többen akarnak focizni, annál nagyobb eséllyel kerül ki az utánpótlás-állományból egy-két jó lábú.

Olcsó vigaszként említem, hogy az utóbbi pár évben újból tapasztalható Udvarhelyen egyfajta érdeklődés a hangszeres zene iránt,

egyre több tizenéves otthonában látni gitárt, szintetizátort vagy akár dobot, van tehát remény. Kérdés, ez mire elég.

A mai harmincas-negyvenes generáció még emlékszik rá, hogy annak idején mennyire el voltunk kényeztetve zenével. Szinte minden hétvégén valahol koncert, zenei esemény volt, sőt, olyan hétvégék is beugranak, amikor egyazon időben egyszerre több is, és válogathattál, hogy melyikre mész el. És ez volt a természetes.

Tegyük azért ide azt is, hogy most is sok vendéglátós formáció van Udvarhelyen és Udvarhelyszéken, melyek szinte kizárólag csak magánrendezvényeken (lagzikon, keresztelőkön, szülinapokon stb.) játszanak – ők is megérnének egy misét, de róluk majd máskor.

A Soul Clinic-jelenség

Nem találnak a fenti képbe, több ok miatt is kilógnak, avagy kitűnnek a város zenei életéből.

Két éve néhány harmincas-negyvenes éveiben járó udvarhelyi srác úgy gondolta, csinál egy örömzenekart, amelyben csak és kizárólag a kedvenceit játssza. Nem terveztek albumot, turnét, csak zenélni akartak.

Kocsmai poénként indult, ám szerencsénkre több lett ennél.

Néhány felállás-kísérlet után végül kialakult a csapat mostani magja: Bodnár Róbert, az Erdélyben méltán világhírű De La Funk énekese, Molnár Csaba (kicsi Monyó) gitáros, aki számos zenekarban megfordult, és alapító tagja volt a temesvári Fameless formációnak, mely szép romániai sikereket ért el. Tagja továbbá Antalfi József zongorista, egykori Stereogam, a Friday Rehab, illetve a Shadows zenekar billentyűse – tőle mindegyre megkérdezik, van-e olyan helyi zenekar, amiben nem játszik, mire ő mindig azt mondja, nincs, mert csak egy Jóska van a faluban. Ugyanakkor a banda tagja Hadnagy László basszusgitáros, a Stereogam és a Friday Rehab alapembere, és Bíró Endre dobos, akit a Koala Jazz Bandben is hallhattunk bőröket püfölni.

Harcedzett zenészek, hangszereik urai, akik rock- és bluesklasszikusokon és az MTV fénykorában tolt, igényes slágereken nőttek fel.

És a nevük? Soul Clinic – gyógyír a léleknek, orvosság a kommersz zenében elfáradt fülnek.

Mindenik fellépésük bemutatkozó és egyben búcsúkoncert is,

hisz mindig újakat is hoznak, és nem tudják, lesz-e még. Bodnár Robi így is vezette fel az estét: újabb búcsúkoncert, de ezúttal, mondjuk, a textilmaszkoktól (hisz másnaptól már tilos volt azok használata).

Tavaly márciusi koncertfelvétel

Pénteken, január 7-én a Septimia Stationben Toto-, Joe Cocker-, East-, Deep Purple- és Beatles-slágerek, rock- és bluesdalok csendültek fel, a kétórás koncert igazi kellemes időutazás volt a műfaj kedvelő számára. Tudom, úgy állt össze a dallistájuk, hogy mindenikük bedobhatott egy-két kedvencet – hát nincs ennél szebb? És látszott is, hogy élvezik a fiúk, nekik öröm volt játszani, nekünk öröm volt hallgatni. Mindez ékes bizonyítéka annak, hogy ha a zenész őszintén szereti, amit csinál, akkor azt a közönség is imádni fogja. Meg merem kockáztatni, hogy nem udvarhelyi szint volt, megállta volna a helyét nemcsak a Hard Rock Cafeban, hanem bárhol (is). Jó tudni, hogy vannak ilyen zenészeink.

Rajongói felvétel a pénteki buliról

Egyszer Elekes Gyula, a művelődési ház volt igazgatója mondta, hogy Udvarhelyen az aktív dzsesszrajongók száma nagyjából kétszáz főre tehető. Ezért nincs talán dzsessz-zenekarunk sem, hisz honnan, mitől, minek és kinek. A rock- és bluesrajongók többen vannak, az újabb generációk számára viszont ez a zene már mintha kicsit a múlté lenne. Már ez a régi zene?! Gondoljunk csak arra, hogy a mostani dalhangszerelés szinte teljes egészében kiűzte a gitárt a popból. Én mégis akarom hinni, hogy ami akkor és ott felcsendült, az mind örök sláger, évszázadok múlva is hallgatható, élvezhető gitárcentrikus zene.

Szóval csak ajánlani tudom, figyeljetek a Soul Clinic névre, ha pedig találkoztok vele egy plakáton, tudhatjátok, valahol hamarosan halkan felsír egy gitár. Leghamarabb tán márciusban.

Szöveg: Máthé László Ferenc /fotó: Soul Clinic, Septimia Facebook-oldala

Soul Clinic – gyógyír a léleknek, orvosság a kommersz zenében elfáradt fülnek