Becsült olvasási idő: 6 perc 8 másodperc
Nagy Noémi Kriszta
"Ugye vagyok, aki leszek, ugye leszek, ami marad?" Hiperkarma

Soron kívül

Még több térfigyelő kamera a városnak, egy társasház fiataloknak – ebben a két témában ültek össze dönteni ma az önkormányzati képviselők. Előbbiek megvalósulásához először...
Becsült olvasási idő: 7 perc 19 másodperc

Fél éve költöztem Kolozsvárról Székelyudvarhelyre, és abban a pillanatban éreztem először magam igazán itthon Udvarhelyen, amikor első alkalommal beültem a Székelyföldi Filharmónia koncertjére. Zenepedagógusként, népdalénekesként és kultúrát szerető emberként számomra az otthon ott kezdődik, ahol a szellemi kikapcsolódásra ilyen sok lehetőség van.

Abban a szerencsében van részem, hogy pont azt az évet írom itt Udvarhelyen, amikor a város a zene évét ünnepli, a Székelyföldi Filharmónia pedig fennállásának tizenötödik évét. Ez alkalomból beszélgettünk Bodurian Aram művészeti igazgatóval és Bodurian Ágota művészeti titkárral.

Milyen év van mögöttetek? Milyen szájízzel zártátok 2021-et?

Aram: Úgy gondolom, hogy a pandémia második évében sikerült egy teljes értékű koncertévadot megélni. Valahogy sikerült úgy csinálni, hogy nagyjából minden koncertet meg tudtunk tartani, értem ezalatt a stúdióelőadásokat, az úgynevezett „szóló” előadásokat, kamarakoncerteket, kisebb és nagyobb zenekaros koncerteket – vonós zenekari vagy szimfonikus koncertekről beszélek. Vagyis

tudtunk koncertezni, más filharmóniákhoz képest mi „teljes” életet, évet tudunk a hátunk mögött. Szerintem ez indulásból nagy dolog, mert az emberek mindenütt be voltak zárva, az intézmények nagyon nehezen tudtak „színpadra lépni”.

A közönséggel kapcsolatosan meg úgy volt, ahogy éppen a törvény engedte: hol harminc, hol ötven vagy hetven százalékos, s volt, hogy száz százalékos teremkapacitással tarthattuk meg a koncerteket. Az, hogy például harminc százalékos telítettséggel zenéltünk, minket nem gátolt meg abban, hogy száz százalékosan teljesítsünk. Ha éppen nem lehetett a koncertterembe bemenni, akkor mentünk a parkba. Ha parkban nem lehetett, akkor mentünk a templomba, próbáltuk mindig megkeresni azt a lehetőséget, hogy a koncertek ne maradjanak el, és az udvarhelyi és udvarhelyszéki közönségünket ki tudjuk szolgálni. Ha jól számolom, akkor az előző évben harminckilenc-negyven koncertet tartottunk meg. Én úgy gondolom, hogy ez egy jó szám.

Kolozsváron is ezt tapasztaltam, és itt is azt látom, hogy van egy idősebb generáció, amelynek tagjai minden koncerten ott vannak. Mi a helyzet a fiatalokkal? Mit tapasztaltok?

Ágota: Mi nyitottak vagyunk, sőt, invitáljuk az iskolákat, betekinthetnek a főpróbákra.

Aram: Eddig egyetlen csoport élt ezzel a lehetőséggel, a Haáz Sándor által vezetett Szentegyházi Gyermekfilharmónia csapata. Ők rendszeresen bejárnak a főpróbákra, van igényük, ha másképp nem tudják megoldani, akkor a szülők összefognak, és hozzák autóval a gyermekeket.

Bodurian Aram művészeti igazgató

Egyébként mi nem állítjuk magunkról, hogy azt a szintet ütnénk meg, mint amit a kolozsvári vagy a budapesti filharmónia. Elsősorban nem a zenészek kapacitásával, képességével van a gond, mert az ország minden részéről vannak munkatársaink, akik például a szebeni, váradi, kolozsvári filharmóniánál vannak főállásban. Tulajdonképpen

a legjobb erdélyi magyar komolyzenei hangszeresek itt össze vannak gyűjtve, megtörténhet, hogy aki elmegy Kolozsvárra koncertre, az ugyanazt a zenészt fogja hallani, aki nálunk is játszik.

Nálunk kevesebb idő van egy-egy  próbafolyamatra, sokkal rövidebb idő alatt kell összeszokniuk a zenészeknek. 

Mik a tervek erre az évre? Milyen koncertekre készítsük a fülünket?

Ágota: Sokszínűre tervezzük, mivel A zene éve van Székelyudvarhelyen 2022-ben. Szeretnénk, hogy a szimfonikus és a vokálszimfonikus koncertek mellett legyen régizene, szeretnénk nyitni a könnyebb műfajok felé, ezzel is az a szándékunk, hogy a közönség nagyobb szegmensét meg tudjuk szólítani. Nevelő koncerteket tervezünk, gyermekeknek is, és vidéki hangversenyeket is szeretnénk. Utóbbinak van egy tizenöt éves hagyománya, többször megyünk vidékre vonós zenekarral vagy régizenei koncertekkel, vagy amivel megfelelő módon, megfelelő körülmények között tudunk boldogulni.

Bodurian Ágota művészeti titkár

Aram: A filharmóniának van három vonósnégyese, akikkel könnyedén ki tudunk ugrani vidéki rendezvényekre. Homoródalmástól kezdve, Zetelaka, Székelykeresztúr, Szentegyháza, ahol van rá igény, de részt veszünk az udvarhelyi rendezvényeken is. Például nagyon jó kapcsolatunk van a múzeummal és a könyvtárral, nem egy rendezvényükön léptünk már fel.

Számítotok vendég előadókra, más zenekarokkal való közös munkára?

Aram: A Kolozsvári Állami Magyar Operával jó kapcsolatot ápolunk, a teljes stáb jön Udvarhelyre júniusban, a debreceni Kodály Filharmóniával ősszel lesz egy közös produkciónk.

Eötvös Péter székelyudvarhelyi születésű, Magyarországon élő, Kossuth-díjas zeneszerző és karmester is szeretne eljönni hozzánk. Tervezünk egy koncertet, ahol játszunk a szerzeményeiből, ugyanakkor ő lenne a karmestere is ennek a koncertnek.

Itthon kevésbé ismerik, de Eötvös Péter a 20–21. század egyik legelismertebb kortárs operaszerzője, nemzetközileg a kortárs zenei élet egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb személyiségének tekintik.

Tulajdonképpen nincs határ, mert ténylegesen világjáró, nagynevű művészek eljönnének, és el is jönnek Udvarhelyre önköltségen, csak az önköltség mást jelent itt és mást jelent külföldön.

Ágota: A szakmai megbecsülés a szakmai körökből megvan, nagyon jó kapcsolatrendszerünk van, mindig csak az a kérdés, hogy minderre milyen anyagi hátterünk van. Vagyis az, hogy idehozzunk bárkit, nem okoz gondot, mert amennyiben megkapjuk azt az anyagi finanszírozást, amire szükségünk van, akkor egészen nagy dolgok tudnak történni.

A diákzenekartól a filharmóniáig

1992 óta, a helyi művészeti szakközépiskola megalakulásától kezdve az igazgatóság és a tantestület fő célja az volt, hogy a klasszikus zenei műveltséget az iskola falain belül és azon kívül is népszerűsítsék Székelyudvarhelyen. Így szervezték az első kamarazenekari, szimfonikus, valamint vokál-szimfonikus hangversenyeket, amelyek előadói az iskola diákjai és tanárai, majd az egyetemre bejutott hangszeresei és a környékbeli városokból érkező diákok, egyetemisták voltak. A keret fokozatosan bővült, kezdetben a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Szimfonikus Zenekaraként, majd Palló Imre Kamarazenekarként léptek színpadra, Bodurian Aram vezetésével. A kamarazenekar több neves meghívott, például Ruha István hegedű-, Felletár Melinda hárfa-, Horváth Zoltán zongora-, Tsutsui Harumi brácsa-, valamint Mező László gordonkaművész közreműködésével belföldön és külföldön egyaránt sikeres koncerteket adott.
1998-tól minden nyáron zenekari tábort szerveztek, azzal a céllal, hogy összehozza, csapattá érlelje a fiatal muzsikusokat. Ruha István érdemes művész haláláig hű mentora, állandó résztvevője volt a rendezvénynek: ekkor előbb Kelet-Európai, majd 2001-től Kárpát-medencei Ifjúsági Fesztiválzenekar néven szerepelt az együttes.
A formáció szakmai előrejutásával lehetővé vált egy olyan komolyzenei koncertsorozat elindítása a régióban, melynek igénye számtalanszor megfogalmazódott mind a közönség, mind pedig a szakma részéről. Az volt a szándékuk, hogy a környező zeneiskolák egykori diákjainak szakmai és művészi szempontból is megfelelő feltételeket teremtsenek az itthonmaradáshoz, hogy tudásukat a régió szolgálatába állítsák. 2008-ban Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és Szász Jenő, akkori polgármester, a Művelődési Ház mellett a Székelyföldi Szimfonikus Zenekarra alapozva létrehozta a Székelyföldi Filharmóniát.

Székelyföldi Filharmónia – A megbecsülés szakmai körökből megvan