Néhány gondolat bánt engemet…Néhány gondolat mindegyre visszatér, és úgy érzem, tán mégiscsak jobb leírva. Nem, nem, nem népnevelés ez kérem, hanem szórakoztatás. Vagy mégsem? A Szerbusz! címmel létrejött kísérleti színházi előadást június utolsó napján ebben a szezonban utoljára láthatta, aki látta. De – így kezdünk mondatot de-vel, Esterházy Péter! – lesz még.
Vajon hogyan működött volna a kb. hét, helyzetkomikumra épülő jelenet stúdió körülmények között? Lehetséges lett volna? Igen. A tér viszont sok tényezőn változtat, segít, avagy ront. A Tomcsa Sándor Színház improvizációkra épülő előadását Deli Szófia rendezte, hogy ki álmodta meg buszra, jó kérdés. Az első jelenet századeleji hangulatot idéz, kosztümös figurákat látunk, félreértés-szülte szerelmi bonyodalmak szemtanúi vagyunk, de
olyan közelről, hogy az izzadságcsepp is látszik, amint legördül Esti Norbert arcán.
Ez az a jelenet, aminek bizonyára a stúdió hasznára vált volna, abban a tekintetben, hogy ne kelljen a nézőnek látnia a színész szenvedését prózai dolgok miatt: ülőhelyek közti közlekedés és a klíma (hiánya, haha) miatt. Ettől függetlenül a buszbelsőt bravúrosan kihasználták, és ez egy jó pont.
A szerelmi, az okostóni-gyerekes, a polgármesteres, a miccs és mustáros jelenet is – a kakukktojások – rendben van, működik, kezdi lassan a néző kényelmesebben érezni magát, rájön, hogy nem fog rázni az út.
Tudjuk azt, hogy a szöveget B. Markó Orsolya és Dálnoky Réka írta, tisztességes munkát végeztek. A polgármester (Wagner Áron) kampánybeszéde erősen rímel valami ismerősre, itt ugyan enyhén túl van tolva a szöveg, a kevesebb több lenne, ugyanakkor a szerelmi játszmázás is kicsit sok a vége felé, avagy: kevéssé variál egyik a másiktól (Nagy Xenia-Abigél és Jakab Tamás). Mégis mindeddig le a kalappal a színészek előtt, Jakab Tamást nagyon találják ezek a karakterek, otthon van bennük.
Felteszi azonban az i-re a pontot az, amelyben a mámikák a piacra igyekeznek, ugyan mivel, hát busszal! László Kata brillírozik,
Wonderwoman-módjára hanyigálja a zsák krumplit, a helyzet koronázatlan királynője,
Nagy Xenia-Abigél behorpadt szájjal beszél, nézem, mikor röhögi el magát, Szűcs Olcsváry Gellért meg stílusosan eladja a rafkós öreglányt, hát zseniális.
Ez a harmadik olyan szituáció, amiben abszolút kézenfekvő ugyebár a busz mint kellék. Tatár Zsuzsa frissen végzett színészre még jó idők várnak, jóleső érzés kezdő színészt magabiztosan, jó arányérzékkel látni játszani.
Láttunk még buszos előadást, ahol a jármű szerves része az előadásnak, szereplője úgymond, az adja a helyzetet és nem más, mélyíti a tragédiát, nem csak úgy ott van. A Szerbusz!-ban sem kell keresgélnünk a helyünket, a fonalat, akármit, ám az első, a nyitójelenet mivel kilóg a sorból, elbizonytalaníthatja a befogadót. Egyetérthetünk azzal, hogy az a jó, ha mindenkit, nézőt is sikerül helyzetbe hoznia az előadásnak. Van egy olyan érzésem, hogy a Szerbusz! kísérleti jellege miatt, a játéktér természete miatt is szelektálja a nézőközönséget. Amennyiben el akarjuk hinni magunkról, hogy nyitottak vagyunk, amennyiben azt szeretnők magunkról gondolni, hogy él bennünk kíváncsiság, és nem bánjuk, hogy a busz hallatán az ösztönünk nem tűsarkú és öltöny viselését súgja nekünk, és amennyiben nem félünk testközelbe kerülni idegenekkel, úgy bevállaljuk a buszozást. Milyen szép lenne, ha arra mondanánk, hogy sznob, aki távol marad a színháztól s világi hívságoktól!
Ősszel újra Szerbusz! – László Kata, Nagy Xénia-Abigél, Esti Norbert, Jakab Tamás, Szűcs-Olcsváry Gellért, Wagner Áron, Tatár Zsuzsa m.v. Látványtervező: Olti Angyalka m.v. Rendező: Deli Szófia m.v., a színészek improvizációi alapján a szöveget írta B. Markó Orsolya és Dálnoky Réka. Ügyelő: Száva Klaudia.
Kiemelt képen: Szűcs-Olcsváry Gellért, László Kata /fotó: Tomcsa Sándor Színház