Csoportjának élén telelt ki a hazai labdarúgó 3. ligában szereplő Székelyudvarhelyi FC csapata, és március 11-én kezdi a tavaszi idényt. László Zsolt csapatmenedzser fájlalja, hogy idén a város kevesebb pénzt szán a sportra, ráadásul, ha a csapat feljut, valószínűleg Csíkszeredában kell játszania a mérkőzéseit. Lett volna lehetőség az udvarhelyi stadion felújítására, a városnak ez nem került volna pénzbe, de úgy tűnik, az 1,4 milliós beruházás lehetősége elúszott.
– Milyen a hangulat a klubnál?
– Remek a hangulat, számomra is ez volt az első tél, hogy igazán jól aludtam. Hál’ Istennek, sikerült egy nagyon jó csapatot összerakni tavaly nyáron. Már az elején látszott, hogy tehetségesek a játékosok, de a lényeg az volt, hogy egy olyan edzőt is találjunk, aki össze tudja őket rakni. Ez egy csapatjáték, tehát az összhang maximális kell legyen.
– Volt változás a keretben?
– Igen, két játékosnak december végén lejárt a szerződése, velük nem hosszabbítottunk, akadt, aki el akart menni, mert nem játszott eleget. Őt elengedtük, amit megtehettünk, mert Mészáros Alpár személyében egy olyan személyt hoztam magam mellé, aki otthon van a román fociban, jó kapcsolatai vannak, így a távozók helyére még jobb játékosokat tudtunk hozni.
– Mikor indul a bajnoki pontvadászat?
– Március 11-én kezdünk, itthon játszunk a SR Brassóval, mely szintén erősített a télen, hisz együttműködnek a második ligás Brassói FC együttesével, elég nagy azt átjárás a két együttes között. Kemény küzdelemre számítok.
Nem örülök, hogy ilyen erős ellenféllel vágunk neki a tavaszi idénynek,
de megpróbálunk maximálisan helytállni. A felkészülést már január 19-én elkezdtük, jelenleg a fiúk Segesváron edzőtáboroznak, mondhatni első ligás körülmények között, minden adott ahhoz, hogy tavasszal itt csoda történjen. Szerencsénk, hogy egy olyan elnökünk van, mint Berkeczi Attila, aki minden követ megmozgatott a csapatért, támogatókat hozott, ennek köszönhetően tudtuk biztosítani a meglévő körülményeket.
– Akkor nem lesznek anyagi gondok?
– Azt nem mondanám. Sajnálatos, hogy a város nem áll maximálisan mellénk, és nem csak mellénk.
Tavaly 1,3 millió lejt szánt a városvezetés a sportra, pályázati pénzek formájában, idén csak 1,15 milliót, amit nem értek.
Adót növeltek, mert azt mondták, kell a pénz fejlesztésekre, de ezeket nem látjuk. Egészséges gyerekeket úgy tudunk felnevelni, ha megteremtjük a körülményeket.
Mi nem csak egy felnőtt csapatot működtetünk, tíz korosztályunk van, több, mint 250 gyerek focizik nálunk.
Őket öltöztetni, versenyeztetni, utaztatni kell, nálunk nem babra megy a játék, szerintem komolyabban mellénk kellene állnia a városnak.
– Más kluboknál mi a helyzet?
– Azok a csapatok, amelyek szintén a harmadik ligában játszanak, és hozzánk hasonlóan az élre törnek, minimum 1 millió lejt kapnak egy évre, ez háromszor annyi, mint amennyit mi kapunk a várostól. Senki ne értsen félre, nem azt akarom, hogy kizárólag közpénzből tartsák fenn a sportklubokat, de
amíg a szponzortörvény nem változik, addig az ország szinte minden klubja rá van kényszerülve az önkormányzatok segítségére.
Természetesen nagyobb városok több pénzt tudnak adni, de sajnos arányosan sem állunk túl jól. Tavaly például Csíkszereda 235 millió lejes költségvetésből gazdálkodott, és ennek öt százalékát, 12 millió lejt fordítottak sportra. Udvarhelynek 100 millió leje volt, amiből 24 milliót el sem tudtak költeni, de bárhogy is számoljuk, évente 5-6 millió kellene sportra szánnia az udvarhelyi városvezetésnek.
– Titeket mennyire érint, hogy várhatóan kisebb is lehet a város támogatása?
– Az SZFC-nél csak a felnőtt csapat nyártól nyárig 300 ezer euróból gazdálkodik. Ha esetleg feljutunk, akkor ennek legalább a duplájára van szükség. De ez a kisebbik gond, a nagyobbik az, hogy az udvarhelyi stadion nem felel meg azoknak a feltételeknek, hogy második ligás mérkőzéseket lehessen ott rendezni. Ha esetleg feljutunk, és megteremtjük az anyagi feltételeket, akkor az udvarhelyiek valószínűleg Csíkszeredába kell, hogy jöjjenek, ha akarnak minket játék közben látni. Ami fájó, hogy a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia többször is megkereste a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatalt, hogy befektetnének a városi stadionunk felújításába.
1,4 millió euróból a stadion új drénezést, új gyepszőnyeget, locsolórendszert kapott volna, a földes dombra épült régi tribünt lebontották volna, helyette egy teljes új, ezerfős, fedett lelátót építettek volna, alatta öltözőkkel, orvosi kabinettel, edzőteremmel. A városnak ez nem került volna egy banijába sem.
A tervek szerint az SZFC és a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia negyvennyolc évre koncesszióba kapta volna a helyet, de a város továbbra is fenntarthatta volna beleszólási jogát. Tudtommal azért akadt el ez a dolog, mert Gálfi Árpád polgármester azt kérte, hogy akkor egyúttal az atlétikai pályát is újítsák fel, csakhogy a pályázat szerint a magyar kormány pénzét kizárólag a labdarúgáshoz kötődő fejlesztésekre lehet elkölteni. Egyelőre úgy tűnik, hogy ebből nem lesz semmi, és nem értem, hogy Udvarhely miért úgy akar előre haladni, hogy közben behúzza a kéziféket.
– Igaz a hír, hogy beálltál a politikába?
– Én már a két évvel ezelőtti kampányban az RMDSZ felkérésére melléjük álltam, és azóta is mellettük állok, anélkül, hogy lenne bármilyen funkcióm. Azóta is kitartottam mellettük, másokkal ellentétben én nem ugrálok pártból pártba, nem váltom a politikai színezetemet, csak hogy ott legyek a húsosfazék mellett. Amikor Antal Lóránt szenátor felkért, hogy csatlakozzam a csapatához, azt teljes mellszélességgel vállaltam. Székelyudvarhelyiként nekem Székelyudvarhelyért dobog a szívem, és elszomorít, hogy nálunk megállt az idő. A szenátor vérbeli politikus, én benne látom a lehetőséget, hogy ezen változtassunk, a csapat is csupa új és jó emberekből állt össze. Azt kell kell mondjam, hogy a másik táborban is sok jó barátom van az RMDSZ-en belül, de nem tetszik, hogy maguk mellé vettek egy olyan tanácsadót, aki két évvel ezelőtt még azon munkálkodott, hogy az RMDSZ éppen hogy pislákoló őrlángját kifújja, most meg ő adja a tanácsokat. Itt mindenki 2024-ről beszél, pedig addig még sok a munka, rendbe kell tenni, meg kell erősíteni a dolgokat, hogy az RMDSZ többséget szerezzen a tanácsban, és legyen egy jó polgármestere a városnak, aki lehet akár Miklós Zoltán is. Ha Lóci megnyeri a választást, és mellette leszek az elnökségben, ingyen és bérmentve vállalom a munkát. Persze nem egyedül, hanem csapatban, újak vagyunk, politikailag makulátlanok, én pedig 49 éves vagyok, úgy érzem, erőm teljében, és ha felvállalok valami feladatot, azt el is végzem.
Kiemelt képünkön: február 18-án a fiúk edzőmérkőzést játszottak a Sepsi OSK II-es csapatával
