Sok gyerek unatkozik utazás alatt, akkor is, ha csak pár tíz kilométert kell megtenni. Én például ahányszor útnak indulok a gyerekeimmel, mindig megfogadom, hogy legközelebb sokkal, de sokkal jobban fel fogok készülni… Hát most nekiálltam: megkérdeztem ismerősöket, átnyálaztam a Játékos koncentráció című könyvet, és számos blogbejegyzést, amiből az Otthonka lett a kedvencem, több ötlet is innen jön. 

Igyekeztem életkor szerint sorrendbe szedni a tippeket, a babáktól a nagyobb gyerekekig. Remélem, hasznos fogódzó (biztonsági öv?) lehet ez az összeállítás a következő útra… A hosszú út gyerekekkel könnyen lehet nyűglődés, másrészt viszont mikor adódik rá alkalom, hogy az egész család együtt van, és nincs más dolga, mint beszélgetni?!

Az agyunk a legjobb játék!

A képzelőerőnkkel való játékot semmi sem múlhatja túl, és ez talán az autóban is hasznosítható. Alább tizenegy tipp, néhány „nagy” klasszikus, és néhány, a Játékos koncentráció című könyvből vett példa:

1. Megszámolni bármit: piros autókat, kamionokat, betonszállítókat, autószállítókat, vonatokat, szélmalmokat.
2. Keresni bármit, például piros autókat, és ha valaki talál egyet, akkor azt kell mondani, hogy „bingó”!
3. „I spy with my little eye”, szabad fordításban magyarul: „mit látok a kicsi szememmel?” Látok egy, látok egy… sárga autót. És a többieknek észre kell venniük a tájban az említett objektumot. És lehet is mondani rá, hogy bingó!
4. Ennek a „barkochba” irányba továbbfejlesztett változata, hogy csak gondolunk a sárga autóra/valamire a tájból, és a többieknek kérdések alapján ki kell találniuk, hogy mire.
5. Barkochba klasszik: gondolunk valamire (a tájból vagy sem). A másik kérdez, de mi csak igennel és nemmel válaszolhatunk.
6. „Mit tennél a bőröndbe?” – Z-vel: zöldalmát, zoknit stb. Adott kezdőbetűvel kell sorolni a tárgyakat.
7. „Ki a DJ?” – Ha többen vagyunk a kocsiban, ki-ki választhat zenét. Általában már a legkisebbeknek is megvan a kedvencük, de nyilván a felnőttek is beszállhatnak.
8. „Képzeld magad egy békés tájra”: 1. Képzeld el, hogy egy réten fekszel a puha fűben. 2. Most képzeld el, hogy a rét végén ezüstös, békés tó van. Tehát a réten heversz, veled szemben egy tó. 3. Fölötte kacsák repülnek el. Tehát egy réten fekszel, egy tóval szemben, amely fölött kacsák repülnek el. Kisebbeknek két-három kép is elég, lassú tempóban, nagyobbaknak lehet fokozni. És közben persze cserélni, hogy ki a mesélő. 
9. Igen-nem játék: a másiknak kérdéseket teszünk fel, amire ő soha nem ejtheti ki az „igen” vagy a „nem” szót. Pl. Jól vagy? Éhes vagy? Szereted a barátaidat? Látod a kezedet? Szereted a vakációt? Ha a társunk kiejti az „igen” vagy „nem” szót, felcserélődnek a szerepek.
10.  Mr. X.: Valaki gondol egy híres személyre, amit a többieknek ki kell találniuk. Például legyen Hercule Poirot, úgyhogy azt kell mondani, a nevem Mr. P. A többiek erre elkezdenek kérdezősködni csupa P betűs hírességeket körülírva, így: Esetleg híres magyar költő? Erre Mr. P. válaszol: nem vagyok Petőfi! Nem baj, ha eredetileg a kérdező Pilinszkyre gondolt, stimmel a magyar költő és a P, úgyhogy jöhet a következő kérdés, ami lehet sokkal részletesebb is, mert ha Mr. P. nem tud megfelelni rá (nem tud például egy magyar költőt P-vel), akkor a kérdező(k) kap(nak) egy barkochba kérdést – amiből kiderülhet például, hogy Mr. P. nem is magyar.
11.  Világmegváltó beszélgetések: a legeslegjobb persze az, ha ki tud alakulni egy beszélgetés. Ehhez kiindulópontok lehetnek:

• Tíz dolog, amit mondanál a tizenhat éves önmagadnak
• Öt ember, aki hatással volt rád, és hogyan?
• Öt jó tulajdonságod, miben vagy a legjobb?
• Kivel vacsoráznál a múltból?

Papír, ceruza, társasjátékok

Nálunk elég hamar szokássá vált, hogy utazás előtt a gyerekek kezébe adok egy kistáskát, hogy pakoljanak bele, amilyen játékot akarnak – ami a táskába fér. Gyakran előfordul, hogy egészen komolyan veszik a feladatot. Sokszor érdekes játékok kerülnek bele, amik nekem nem jutottak volna feltétlenül eszembe: ilyen volt két nagy marék Duplo, kisebb társasjáték, és egyszer egy frizbi, meg az elmaradhatatlan plüss, könyvek, és színes ceruzák.

Nálunk speciel téma az autóban a rosszullét, így ezeket inkább repülőúton vagy vonaton próbálgatjuk, de akinek nincs ezzel gondja, az próbálkozhat velük autóban is:

1. Könyvekkel: jó, ha van valami a régi kedvencek közül, ez mindenkit megnyugtat. Ugyanakkor legyen valami új is, ami mindenkit egy kicsit leköt.
2. Matricás könyvekkel: vagyis amiben adottak a matricák, és azokat kell az oldalakra ragasztgatni. Ez már kétéves kortól lekötheti a gyerekeket, egészen iskoláskorig. (Igaz, ezt vezetés mellé nem ajánlom, az én gyerekeim legalábbis folyton a segítségemet kérik a matricák lekapargatásában.)
3. A színező helyett, ami kis helyen vagy autóban macera lehet, olyan kifestőket is választhatunk, amiben ott a kép a lap alatt és egy vízzel teli tollal elő lehet hívni a színeket. Illetve olyant, ahol a fekete papírt lekapargatva bújnak elő a színek (csak utóbbi egy kicsit mocskol).
4. Jól működnek nálunk a Duplo jellegű, nem túl apró építkezős játékok is. Ez ráadásul a gyerekek ötlete volt! (Lásd lejjebb!)
5. Egy papírral és ceruzával is jól el lehet játszani: X–0-zni például már a háromévessel is lehet. 
6. Papír, ceruza nagyobbaknak: akasztófázni. (Ha valaki nem ismeri a játékot, illusztrációképpen megnézheti az online verziót.)
7. Papír, ceruza még nagyobbaknak: amikor ki kell lőni a hadihajókat. Egy 10*10 kockás területre ki-ki berajzol magának egy négy kockából álló, egy három kockából álló, két-két kockából álló négyszöget, ezek lesznek a „hajók”, amit egymásnak ki kell „lőnünk”. Felváltva „lövünk”, pl. C2-es, amire a másik mondhatja, hogy talált/nem talált/talált és süllyedt. A hajók nem érhetnek egymáshoz, sem a játékmező oldalához, de talán magyarázom az evidenciát.
8. Papír, ceruza, területfoglalás pontozott papíron: pontokat kell összekötni felváltva, és az így bekerített terület azé lesz, aki az utolsó vonalat húzza, be is írhatja a neve kezdőbetűjét minden bekerített négyszögbe. Akinek több területe/betűje lesz, az nyer.
9. Navigátor: kisebbeknek rajzolhatunk egy egyszerű térképet, hogy követhessék, hogy merre megyünk. Nagyobbak lehet a GPS, vagy követhetik az utat egy igazi térképen.
10.  Lehet kapni olyan társasjátékot, ami mágneses, így nem szóródnak szét a darabkái, például Scrabble, malom.
11.  Vonatra vagy repülőre: kártya.

Olyasmi helyett, ami a lefele nézést igényelné az autóban mi előnyben részesítjük a hangoskönyveket, meséket, gyerekdalokat. Együtt énekelni a cd-re (vagy anélkül, akinek van egy-két ének a tarsolyában) csudajó foglalkozás, ha összejön.

Logisztika

Aki nem szeret nagyon improvizálni, beszerezhet pár tárgyi fogódzót, amelyek a gyerekekkel való utazást hivatottak megkönnyíteni. Új dolgok, szépen becsomagolt, elrendezett dolgok. Nem nagyon ismerek olyan gyereket (vagy felnőttet), aki ne lelné gyönyörűségét valami újdonságban. Ezek varázslatos erővel bírnak, legyen szó könyvről, valami apró játékról, vagy az alábbi felszerelések bármelyikéről.

– A tükör: kisbabáknak gyakran ajánlják, és nálunk is jól bevált, nagyon jól lefoglalja őket saját maguk nézegetése. De véleményem szerint ugyanúgy működik nagyobbaknál (sőt, felnőtteknél is: gondoljunk csak egy olyan liftre, amiben van tükör, és egy olyanra, amiben nincs). Segíthetünk „utasításokkal” is: most csinálj úgy, mint egy alvó kiscica, most mint egy mérges mackó, most mint egy ijedt nyuszi…

– A tükröt és más dolgokat is berendezhetjük egy zsebes tartóba

– Térdasztalka (vagy tálca) hasznos lehet a rajzolgatáshoz

– Kispárna vagy egyéb segítség alváshoz

– Kényelmes öltözet, csereruha

– Száraz és nedves törlő

A finomságos zacskó…

Vagy dobozok. Mindenkinek lehet saját kis pakkja (lehet benne ugyanaz), amit saját maga menedzsel. Nem a tömény édességek a menők szerintem, hanem a „köztes zóna” – almacsipsz kategóriára gondolok, könnyen ehető gyümölcsökre.

Szünetek: futás!

Evidenciának tűnik, hogy gyerekekkel szükségesek a hosszú pihenők, ezeket feltétlenül érdemes betervezni. Ha lehet, akár nézzünk meg valamit, ami útba esik (erre ugye szintén előre fel kell készülni, de jó befektetés lehet). Egy vidámpark lenne az ideális, no de ló híján a benzinkút játszótere is megteszi. Ez sincs? Sebaj, számtalan dolgot ismerünk, amiért futásnak ered az ember fia-lánya. Mert az utazási szünetekben a mozgás elementáris – hogy utána egy időre ismét begémberedhessünk.

1. Fogócska, bújócska, versenyfutás – a nagy klasszikusok.
2. Óriások vagytok, törpék vagytok: nyújtózva járás, guggolás.
3. Egymás utánzása/nyújtózkodó gyakorlatok: én jógagyakorlatokat szoktam bevetni néha utazási szünetben, és a gyerekek előszeretettel utánoznak. Most már cserélünk is: felváltva utánozzuk egymást.
4. Falon mászik a pók: A játékosok egy rajtvonalról indulnak, mondjuk egy fa(l) irányába. Valaki a fa(l) felé fordul, és ezt mondja: „Falon mászik a pók, egy, kettő, három”, a háromra hátranéz a többiekre. Akit meglát megmoccanni, mehet vissza a rajtvonalra. Aki először ér a falig, lehet a következő „hunyó”.
5. Masszázs – ezt az autóban is lehet, például fejet masszírozni.

Lehet nálunk labda, frizbi, tollas, roller vagy kisbicikli, szánkó, esetleg fürdőruha (nyilván a megfelelő évszakban), fák közé kifeszíthető kötél, gumi a „gumizáshoz”. Egy pár jól megválasztott eszköz besegíthet a szünet dinamikussá tételében.

+1 Tabletről nincs szó

Azt esetleg a hosszú út utolsó órájára ajánlanám, amikor jó eséllyel már a többi ötlet kifulladt, és a közeledő célpont valamennyire keretbe szabja a bambulást. Másrészt viszont, ha a gyerekek tudják, hogy ez egy elérhető opció, nem biztos, hogy kíváncsiak a többire.

Első nekifutásra ennyit sikerült összegyűjteni. Van jó tipp, tapasztalat? Kíváncsian várjuk, írj hozzá a listánkhoz Facebook-kommentben!

Fotók: pexels.com