Péntek délután van, tökéletes idő utazáshoz, kiránduláshoz. Székelyudvarhelyről indulunk főszerkesztőmmel Nyomátra egy barátunkhoz, Szilágyi Szilamérhoz, aki szerzőnk is, és nem mellékesen a kis nyárádmenti település unitárius lelkésze. Megállunk a Nyomáti-tetőn: gyönyörű őszi színekben pompázik az elénk táruló vidék, és valahol bent a völgyben sejlik valami faluféle, kilátszik egy templom tornyocskája. Itt megszűnik a térerő. Még szerencse, hogy Szilamér előre leadta a „pontos” koordinátákat: „amikor beértek a faluba, a templomnál térjetek jobbra, és amelyik kertből kilóg egy fűzfa az utcára, na, ott várlak”.

Beérünk ugyan a faluba, elmegyünk egy templom előtt, elmegyünk két templom előtt, de nincs ahová jobbra térni. Tanakodunk, vajon jó helyen járunk-e. Elérünk még egy templomhoz, azaz kettőhöz, mivel egymás mellett van a református és az unitárius. Aztán csak megérkezünk a nyomáti papilakra. Gyönyörű, tornácos ház, Szilamér (aka Szilcsu) igazi falusi paphoz méltóan lepcsiben, farmerben és egy pufojka lajbiban fogad minket. Szeretnénk megtudni, miről szól ez a hely, miként lett belőle pap, mik a tervei. 

– Hogyan kerülök erre a pályára? Erre sose tudom a választ. Mindig megkérdezik, amikor stoppolok is. Azért lettem pap, mert ezekben az erdélyi falvakban, ahol ti is, én is felnőttem, bizonyos dolgokat ugyanúgy kapunk meg: a szüleink, nagyszüleink hoznak egy erős tradíciót, hitet, meggyőződést, életformát. Ez az erős hagyomány segítette át őket a nehéz percekben, s amikor odajutottak a nagyszüleink, hogy nagymamává és nagytatává váltak, úgy gondolták,

ez az amit tovább tudnak adni: az élettapasztalatukból fakadó tudást, ami nem más, mint a hitrendszerük.

Együtt azzal, hogy vasárnap templomba jártunk, nagymama, nagytata felvette az ünneplő gúnyáját. Nagytata minden vasárnap megborotválkozott. Ezek mind jelentettek valamit. Mind társadalmilag, kulturálisan, mind otthon a családban. Ha nem is értettük, miért járunk templomba vagy ott mit mondanak, de azt megtanultuk, hogy vasárnap nem dolgozunk! A vasárnap ünnep.

Együtt ebédelünk. Ünneplő ruhában vagyunk. Ennek van lelkiereje.

Ma mit csinálunk hétvégén? Megyünk plázázni, megyünk wellnessbe. Ugyanúgy tréningben s farmerben, mint a hét bármely napján, nem az ünnepi ruhánkat vesszük fel, és ennek nincs is lelki töltete. 

Szilamér Bölönben született, abban az erdővidéki faluban, amelyet Kelet-Európa egyik legnagyobb unitárius temploma miatt az unitáriusok Rómájaként emlegetnek. Nem csak vártemplomáról nevezetes a falu, itt született a világutazó hírében álló Bölöni Farkas Sándor is, aki egyébként műfordító, író és művelődésszervező is volt. Szilcsu elmondja, hogy amikor vasárnaponként mentek haza a templomból a nagymamájával, akkor meg-megálltak az utazó házánál, ahol a mama mesélt róla. Talán innen jött, hogy körbestoppolja a fél világot.

– Amikor tizenhat évesen hazamentem, s előálltam azzal, hogy akarok menni Portugáliába, akkor nagyanyám azt mondta, hogy jól van, eladjuk a bikaborjút, s az árából elmehetsz. Egy nappal az utazás előtt, mikor már minden ki volt fizetve, akkor meg azt mondta, hogy fiam, jól gondold meg, ha nem akarsz menni, akkor a pénzt még vissza tudjuk kérni. Akkoriban még nagy pénz volt egy bikaborjú. Így kezdődött, így lettem „traveler”.  

 – Tizenkettedikben elő kellett venni mindenkinek zsebből, hogy mi lesz. Csak kéne egy jó nagy adag önismeret ahhoz, hogy tudd, miért választod azt a pályát, amit. Én azt mondtam, hogy pap akarok lenni. Neten megnéztem, hogy mik a követelmények: ó, hát magyar irodalomból jó vagyok, pikk-pakk meglesz, interjú, kell tudni a kátét, ének, bibliaismeret. Ezek nem nehezek – gondoltam. Hát nem vettek fel (nevet). Így aztán beiratkoztam közgázra. Másodjára is megpróbáltam két évvel később, és akkor már felvettek a teológiára. Mindenki nagy elhivatottsággal áll neki, hogy na, „akkor én most pap leszek”. Szerintem bizonyos dolgokban gyengébb voltam, mint az átlag.

A hétköznapi élet nagyon ment, hamar be tudtam illeszkedni, gyorsan váltottam a tréningnadrágot öltönyre.

El is tudtam adni magam: minden hétvégén ott voltam színházban, operában. Külsőleg hamar teológiai hallgató lettem, a szószéki szolgálat ellenben nehezen ment, amikor elő kellett venni a kicsi lelkemet, és meg kellett szólalni a szószéken… „A Szószéken”. Nem féltem megnyílni az emberek előtt, kitenni a lelkemet, a gond azzal volt, hogy nem tudtam, hogyan kellene kitennem a plénum elé.

Ott nem lehetsz nagyképű, mesterkélt, alázatlan. Ott önmagad kell, hogy legyél. Akkor vagy hiteles, ha azt mondod, amit érzel, amiben hiszel.

Még akkor is, ha dadogva, sírva mondod el. 

– A teológia befejeztével Székelykeresztúrra kerültem segédlelkészként. Nagyon sokat tanultam az ott töltött két év alatt, sokat köszönhetek nekik. Onnan kerültem ide. Nyárádszentlászló, Nyomát és Demeterfalva kis egyházközségek, talán a legkisebbek, szinte véletlenül találtunk egymásra.

Ezek a falvak alázatra tanítanak. Tudni kell közel menni az emberekhez, meg kell találni a hangot velük, hogy ne verjem szét ezt a közösséget, hanem próbáljam összetartani.

Nagyon szorosan lehet tartani a kapcsolatot az emberekkel, mivel kevesen vagyunk, és mindenki mindenkit ismer. Például itt, Nyomáton vallási felekezettől függetlenül mindenki ugyanazon közösség része. Négy templom van: ortodox, katolikus, református és unitárius. Az unitárius az 1200-as években épült, eredetileg katolikus templom volt. Egy pici kápolna. Az a szép, hogy a többi templom jóval később épült, mégis igazodtak ehhez a kicsi templomhoz, senki nem épített nagyobbat, nem akarták túlszárnyalni. Ortodox és katolikus misék csak nagyobb ünnepekkor vannak, de cukik a falubeliek, mert egy órától van az unitárius istentisztelet és kettőtől a református,

mindenki eljár mindkét istentiszteletre.

Lenyomnak egy istentisztelet-maratont minden vasárnap (nevetünk), és ennek megvan a szépsége, az ereje.  

Micsoda helyek: Nyomát

Másnap reggel el is látogatunk a nyomáti templomba. Már a bejáratnál elakadunk: az ajtó fölött egy tábla látható az adományozók nevével, akikről kiderül, hogy mind nők. Itt találkozunk Cseh Imre bácsival (lenti kép), a harangozóval, aki tizenhét éve tevékenykedik a templom körül. 

Mindenütt ő harangozott eddig, mígnem a modern korral az egyik templomba elektromos harangozót szereltek… Szóba elegyedünk, s mondja is rögtön, a paphoz intézve szavait, hogy meg kell tartani a beiktatást, különben egyszer csak szólnak, hogy máshová kell menni. S akkor mi lesz?!

A Moniat nevű remete által épített katolikus kápolnát a faluközpontban álló unitárius templom elődjének tartják, és az Árpád-korra datálják. A reformáció után a reformátusok és az unitáriusok használták, majd 1634-körül a többségben levő unitárius híveknek ítélték. Érdekessége a templomnak, hogy sok minden a régi maradt, bár a századok és az emberek sokat hozzá is tettek, ilyen a festett kazettás mennyezet és a két írott tábla. 

Szándékunkban állt olyan emberrel is beszélgetni, aki nem tősgyökeres nyomáti, hanem ide költözött. Többen vannak, amit Marosvásárhely közelsége is magyaráz, van azonban egy híres-neves lakója is a falunak: László Barna paramotor siklóernyős és oktató. Rendszeresen járnak hozzá az ország minden részéről repülni tandemben, illetve tanulni tőle. Barninak van egy ilyen mondása:

„a repülést nem lehet kiválasztani, a repülés választ ki téged.”

– Tiszta véletlenül kerültem Nyomátra. A szomszéd faluban örököltem egy darab földet, hogy építsek oda, ha akarok. Felülről már ismertem ezt a környéket, de autóval addig még sosem jártam erre. Körülbelül öt évvel ezelőtt jöttem át először, és csak akkor állt össze bennem a falukép. Megtetszettek ezek a kicsi, háromosztatú házak. Látszott, hogy egy hagyományőrző falu, és első látásra szerelem volt.

Nem sokkal azután, hogy megkaptuk a házat, jött a lezárás a covid miatt. Vaciláltunk az akkori párommal, hogy mi legyen: karantén Nyomáton, vagy karantén a városban, Marosvásárhelyen? A ház akkor még nem volt lakható, de

azt gondoltam, hogy agyag az oldalban van, víz is van, veder is, valahogy lesz.

Én ilyen vagyok. Ha kell valami: kell egy polc, egy asztal, akkor megcsinálom, abból ami kerül. 

A repülés pedig úgy kezdődött, hogy tizennyolc éves voltam, amikor még vezetékes telefonos internet volt, véletlenül megnyitottam egy siklóernyős videót. Gyorsan rákerestem a Google-en, és találtam egy telefonszámot. Felhívtam, s mondtam, hogy ne, ennyi magas vagyok, ennyi kiló, annyi bajom van csak, hogy akarok repülni, és neki van-e ilyen nekem való cucca. Mondja igen: Brassóban. Mondom: akkor találkozunk három óra múlva. Lementem, megvettem, anélkül, hogy tudtam volna, hogy ez mi, és hogyan kell használni.

Négy napig szaladtam be a dombon, hogy na, akkor most repülni fogok, de a földön húztam az ernyőt.

Aztán került egy ismerős, aki már repült korábban, egy alkalommal vele mentünk ki a dombra, és ő magyarázta el, hogy merről fúj a szél.

Így kezdtem el repülni. Sosem volt balesetem. A repülés nem pénzbe kerül, hanem akaratba. Nem vagyok nagyképű, de úgy oktatok, hogy közben ösztönösen látom az emberek kapacitását, felfogását, hogy meddig vannak, és ez azért nem mindegy, mert amikor balesetveszélyben vagy, és van öt másodperced reagálni, megoldani a pillanatnyi helyzetet, akkor fontos, hogy azt ott hogyan kezeled. Vannak olyan szituációk, amire nincs protokoll. 

Aztán egy barátom unszolására elmentem 2013-ban egy országos versenyre Brassóba, és megnyertem… Így kezdtem el versenyekre járni. Szerintem abban vagyok jobb, mint az átlag, hogy talán jobb a belső GPS-em. Érzem, hogy merre van észak (nevet).

László Barna
A paramotor a repülési sportok kategóriájába tartozik, a siklóernyőzés egy válfaja. Számos tesztet fejlesztettek ki rá szigorú előírásokkal, amelyek célja a pilóták agilitásának, valamint a stressz alatti repülési képességeknek a felmérése. Ezek közé a tesztek közé sorolják a gazdaságosságot, a navigációt, a precíz leszállást, a szlalomot. A Maros környékén a 90-es évek végétől kezdett el paramotorral repülni egy úttörőcsoport, csak hogy párat említsünk közülük: Klocza Zsolt, Marius Tinteanu, Karácsonyi Zsolt. László Barnának veleszületett tehetségének és rendkívüli ambíciójának köszönhetően mindössze egy év versenyzés után sikerült megszereznie az Országos Paramotor Bajnokság első helyezését. Fontosabb versenyei közül: Romániai Paramotor Bajnokság, Brassó: 1. helyezés (2013, 2014, 2018); World Air Games, Dubai, Egyesült Arab Emírségek (2015); Paramotor Szlalom Világkupa, Milánó, Olaszország 3. helyezés (2015) stb.

Évszázadok Nyárádszentlászlón

Ellátogatunk Nyárádszentlászlóra is, mely szintén híres unitárius templomáról, melynek kertjében, a bejáratnál két cserkőrisfa található, közel négyszázötven évesek. Alattuk egy faragott kapu, amely formára, kinézetre hasonló a székely kapukhoz, de motívumaiban sokkal egyszerűbb. Ahogy belépünk a templom ajtaján, olyan érzés tölt el bennünket, mintha egy másik korban járnánk…

Az 1200-as években már állt vagy állhatott itt egy kisebb kolostornak számító épület. Maga a templom a 13. század elején épült, freskói a 14. századból valók, 1896-ban tárták fel őket. A torony alatti részben Erdély egykori kincstárnokának, a Nyárádmentén „Sügér királynak” is becézett Sügér János fiának, Sügér Mátyásnak szarkofágja található.

Megvendégelni az utazót

– Romániában az öt legrégebbi templom közül az egyik a nyárádszentlászlói. Van két nyolcszázéves templomunk és Demeterfalván egy ökumenikus (katolikus-református-unitárius), abból kell gazdálkodnunk, amink van – mondja Szilamér.

– Próbáltunk pályázni ezeknek a templomoknak a restaurálására, de nem jártunk sikerrel eddig. Nem átutazó turizmust szeretnénk:

ha jön egy busznyi nép, legyen, ahol őket megvendégelni, tudjuk megmutatni, hogy miért érdekes a Nyárádmente. Ittmarasztalásra nem alkalmas a templom. Az elképzelés az, hogy Szentlászlón, a templom tövében, ahol iskola volt egykor, és amelyben működik jelenleg a szövőház, további programok kapcsolódjanak. Ide rendszeresen járnak Marosvásárhelyről és a környékről is szőni tanulni Kelemen Vera vezetésével. Helyi különlegességeket szeretnénk itt készíteni, és ezzel ittartani a turistákat. A szövőház mellett van egy nagyon rossz állapotban lévő papilak, aminek a helyére szeretnénk egy nyárádmenti tornácos házat. Ennek egy része múzeumként működhetne, a másik felében meg el tudnánk szállásolni és meg tudnánk vendégelni az utazókat. Innen át lehetne menni Nyomátra, ahol szintén egy nyolcszáz éves templom van, és ide szeretnénk építeni egy gyerektáboroztató központot. Konkrétan egy csűrt, ahol elszállásolhatnánk a gyerekeket, lenne konyha, kis előadótér. Emellett lehetne túrákat szervezni az erdőben sétálva, biciklivel – természetközeli dolgokra állnánk rá. Anyagi forrásunk ezekre a projektekre jelenleg nincs. 

Nyomát egy oázis. Nem mindenkinek népszerű, nem mindenkinek ajánlott, de aki szeretne közel a természethez élni, közösségben, ahol mindenki mindenkit ismer, avagy csak egyszerűen lakni a lélekkel, akkor erre tökéletes ez a helyszín. 

Az ember törékeny, a lélek kemény anyag

– Szerinted mi a lélek? – kérdezem Szilcsut.

– Szerintem a lélek ős dolog. Egyidős az emberrel, kapta az Istentől. Nekem iránytű, erő, hit, örökkévalóság, jelent mindent, ami bennem jó, ami spiritualitás. A lélek láthatatlan, mégis látható, kivetítődik, megtestesül, cselekedeteinkben, művészi alkotásokban – ha úgy tetszik –, de pontosan megragadni embernek talán lehetetlen. A lélek kemény anyag, sok mindent megbír, magában hordoz és magába zár. Együtt születik az emberrel, ezt formálja a gyerek, és ez formálja a gyereket. Érdekes, hogy ma inkább elrejteni akarjuk, védeni a kicsi lelkünket – szerintem helytelenül, mert úgy gondoljuk, hogy törékeny. Az ember törékeny, a lélek halhatatlan, és sokat elbír…